Csoportkör - Mission Impossible?

"A reális cél az, hogy szeretnénk idén bekerülni a csoportkörbe" - Orosz Pál

Ezzel mi, szurkolók is így vagyunk. De vajon mennyire reális ez a kívánság?

Bár a Zrt vezérigazgatója "BL vagy EL" csoportkört említett, azért nem árt figyelembe venni a rideg tényt: a Videoton tetemes előnnyel, 11 ponttal áll előttünk. Elegendő hármat megnyerniük a maradék hat meccsükből, így akkor is bajnokok lesznek, ha mi közben 100%-ot nyújtunk, vagyis még az is beleférne Fehérváron, ha az egyik - feltételezett - verést pont tőlünk kapnák.

Marad tehát az Európa Liga főtáblája. Odáig azonban hosszú és keserves út vezet, egész pontosan négy (!) ellenfélen kell(ene) átverekednünk magunkat. A magyar csapatok - köszönhetően az elmúlt évek gyászos szerepléseinek - már a legelső körben pályára kell lépjenek, függetlenül attól, hogy ezüst- vagy bronzérmesek a bajnokságban, netán a Magyar Kupa győztesének vallhatják magukat.

A sorozat 2009 nyara óta viseli mostani nevét, az azóta eltelt hat évben összesen 376 csapat indult az első körben. A negyedik - "mindent vagy semmit" - selejtezőig az évek során mindössze 21 csapat evickélt el valahogy (köztük a Montpellier-t legyűrő ETO) de a csoportkörbe mindössze hárman (!!!) jutottak be.

Az első fecske az angol Fulham FC volt, a 2011-12-es idényben. Megjegyzendő, hogy az angol csapatok - miután topbajnokságból érkeznek - csak a harmadik és negyedik körben szoktak csatlakozni. A Fulham indulása viszont nem az otthoni szereplésének volt köszönhető, az UEFA Fair Play listán abban az esztendőben a Premier League is nyert egy helyet. Minden évben három csapat kap így "szabadkártyát" (általában skandinávok) de a kedvezményezett csapatnak rögtön játszania kell, függetlenül az otthoni bajnokság erősségétől. A Fulhamnek nem kellett különösebben erőlködnie, egy feröeri, egy északír, egy horvát és végül egy ukrán csapat búcsúztatása után lett főtáblás.

A következő évben a Twente - szintén Fair Play helyet kapva - startolt az első körben, majd andorrai, finn és cseh ellenfeleit könnyedén lepofozva, a végső (török) akadályt némi túlórázással letudva megismételte a Fulham produkcióját. A hollandokkal egy időben az egykor stabil BL szereplőnek számító norvég Rosenborg kaszabolta át magát az északír, kazah, svájci és lengyel négyes által alkotott szögesdróton.

A fent említett három csapat dolgát erősen megkönnyítette, hogy mindannyian végig kiemeltként kaptak ellenfeleket, ebben mi nem is reménykedhetünk. Ha el is jutunk a harmadik körig, ott már a portugál vagy holland bajnokság negyedik/ötödik helyezettjét, esetleg a német/spanyol/angol hatodikat is megkaphatjuk, az utolsó selejtezőben pályára lépőkről már ne is beszéljünk. Gyengécske csapat ebben a fázisban már nincs, legfeljebb az "nagyon erős" és a "reménytelen" között válogathatunk.

Érdekességképpen itt jegyezzük meg, hogy volt még egy klub, amelyik elérte a csoportkört a legelejéről indulva, csakhogy nem a pályán, hanem a zöld asztal mellett. A Tromsø 2013 nyarán eljutott a siker kapujába, ott azonban a Besiktas megállította őket. Az UEFA azonban korrupciós ügyek miatt kizárta a török csapatot, így mégis a norvégok kerültek a főtáblára.

Lehetséges persze, hogy Orosz Pál a hazai homokozóban elért jó eredményeink és viszonylag tűrhető játékunk alapján gondolja azt, hogy most már főtáblán a helyünk, vagy pedig már most tudja, hogy komoly erősítések várhatók a bajnokság befejezése után. Az előbbivel az a gond, hogy a hazai jó szereplés pusztán a kupainduláshoz elegendő, a nemzetközi porondon kb semmit sem jelent. Az utóbbival pedig mindössze az a baj, hogy ha megint 5-6 új fiút akarunk két-három hét alatt beépíteni a kezdőbe, akkor abból könnyen a tavalyi leégés születhet - és ezalatt nem a júliusi máltai vagy adriai napsütés közvetlen hatását értem. A Ferencváros jelenlegi játékerejét tekintve - nem lekicsinyelve Thomas Doll képességeit és teljesítményét - csoportkörről beszélni épp annyira vehető  komolyan, mint elhinni az MLSZ idült kábítószeres vízióit az NBI nyolcezer fős átlagos nézőszámáról.

Dante Hicks